Hiába beszélsz mellettem, nem hallom szavaidat. Hiába mosolyogsz rám, nem látom boldogságodat. Hiába sírsz, nem látom könnyeidet. Hiába dühöngsz, mérged nem ér el. Hiába dicsekedsz, szavaid porba hullanak.
Szavakkal harcolsz, azt hiszed katonáid, mégis megcsalatnak. Egyik pillanatban ezt állítod, a másikban azt, magad sem tudod, hogy mit gondolj. Haragudsz, csak hogy jobban érezd magad, majd elvárod, hogy az idő ugyanúgy múljék, mint te akarod. Hiszen a Nap is te körülötted forog.
Nekem nincs problémám. Én csak nevetek. Mosolygok. Hallgatok. Egyetértek. Elviselek. Tűrök. Egy darabig.
Ha akarattal számítasz, akkor ravasz. Ha nem, még rosszabb.
Vagy csak én nem látok?
Hella volt értetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése