2010. január 13., szerda

Csak így megy


Te is hallod, ahogy reped az ég? A felhők feszítik szét.
Te is látod, ahogy életre kelnek a fák? A napsugarak rezegtetik át.
Te is érzed, ahogy imbolyog a föld a lábad alatt? Ez a tenger illata.
Te is úgy érzed, hogy a feje tetejére állt minden?



Hát menjünk, csak fogd meg a kezem, hiszen az égen járunk.

Hella várakozott az alatta húzódó piroslámpáknál.

2010. január 5., kedd

Vacilálás. Büszkeség.


De ez, nem véletlen. Mióta rosszul érzem magam, egyre kevésbé tudom kimutatni az érzelmeimet, azoknak, akiknek számítanak. Szeretném, hogy tudják szeretem őket. Szeretném, hogy tudják mindent megtennék értük. Szeretném, hogy tudják, mindőjüket képes lennék megölni. Pusztán féltésből. Pusztán haragból. Mind, képes lennék megfojtani egy selyemsállal, vagy egy revolverrel lelőni őket. Pusztán, azért mert valaha nagyon szerettem őket. Ma valamiért mindenkit utálok. Az összes embert, akit ismerek. Míly gyűlöletes világban élünk. Nem gondolod? Nem. Biztosan nem. Te mindig szeretted hinni, hogy a világ lehet jó, szép, ábrándos, kedves. Én már nem hiszem ezt. Valahol, ahol a hitemet hagytam, ott maradt az ábrándos énem is, arra felé vagy te is.
Szeretem hinni, hogy több emberből állok, és több személyiség lakozik bennem. Megnyugtató, hogy nem vagyok felelős az összes tudatomért. Mind máshogy gondolkodik, mind mást lát helyesnek, csak egy a közös. A test, amiben lakoznak. Az mindig ugyanaz marad. Nem változik, pedig sokszor széttépném a fejem, hátha kettő lenne belőle. Sok megszemélyesülésem lenne és mindegyik mást mondana. De végre egy indok, egy eszme, egy cél lenne minden testemben külön-külön. Nem mosódnának össze a határok. Nem lennék egy furcsa kreálmány, amely lehetetlenné teszi a létezésem. Vajon boldog lennék úgy? Képes lennék többre, mint most?
Talán buta lennék. Butább, mint most. de boldogabb is.
De mond, te miért küzdesz, ez ellen? Ennyire félsz szabadon boldognak lenni?
Racionális gondolkodás. Azt mondod, te mindent elvakultság nélkül képes vagy végig gondolni, majd azt tenni, amelyet magadnak a legjobbnak vélsz.
Mégis milyen önző vadállat vagy te?
Azt mondod szereted Őt. Őt persze szereted. Annyira szereted, hogy megmented őt magadtól. Mégis… mégis mit képzelsz magadról ilyenkor? Neked jogod van megválasztani, hogy Ő, neki mi a jó. Igazán. Úgy látod, hogy ő még gyerek és nem képes megítélni kit szerethet és kit nem? Talán a saját magáért még mindig ő felelős, nehogy már te ítéld meg, hogy mi a jó neki.