Házasodni csak veled

Néha azt kívánom, legyen valaki mellettem. Fogja meg a kezem és vezessen. Aztán meg örülök, hogy egyedül vagyok. Élvezem, hogy minden az enyém.
Persze, az nem ilyen pillanat volt, mikor megismertelek. Pontosabban felismertelek. Nem tudom, mi alapján kategorizálom az embereket. Mert biztos, h nem a hajszínük, kinézetük, vagy a menőségük alapján. Talán a személyiségük az, hogy mennyire ragad magával. Hogy a szemed mennyire ragyog.
Az árnyékból figyeltelek. Gyerekes izgalom fogott el, mikor tekinteted átsiklott a padon, ahol ültem. Persze, mint minden jó dolog az életben, ez is egy pillantás alatt tovaszállt. Vajon miért nem tudom megragadni? Miért nem tudok felállni? Csábosan rád pillantani?
De ha megtenném, mi történne?
A szemernyitől egy hajszállal több esély van rá, hogy észreveszel. Akkor sem biztos, hogy élénk, kutató pillantásod egy másodpercnél tovább időzne rajtam. És az sem biztos, hogy én beengednélek a világomba.
Bizalom kérdése lenne. Higgyek neked a két szép szemedért?
Nem hiszem, h tudnék kompromisszumot kötni veled. nincs olyan, hogy félig kellesz. vagy szőröstül-bőröstül, vagy sehogy.
Különben is, miért adjak szavadra, ha tudom, hogy édes hazugságokat suttogsz? Ha tudom, hogy szereteted nem tart örökké? Ahogy az enyém sem.
Olyan, mintha egy rossz regényt olvasnék, aminek előre tudom a végét.
Kérlek, gyere ide, kápráztass el, hogy elfelejtsem a következményeket, bódíts el, hogy ne legyek ennyire realista.
Vagy had üljek a padon csendesen, ábrándozva, a saját világomba merülve. Biztos sokan ülnek még ezen a padon, szinte hipnotizálva, némaságban. S észre sem veszik, hogy nem mozdulnak.
Had legyen nekik bátorító példa.
Kérlek Élet, gyere ide, fogd meg két kezem, ne fordítsd el tőlem ragyogó szemeidet, s vezess végig ösvényeiden.

http://www.youtube.com/watch?v=-uZlvKXnYU4

hellát ragadta el a muzsika.

indulj!

Az autón elhúzható ajtó van. Mindig eljátszottam a gondolattal, hogy menetközben kinyitom és az arcomba csapó szélfergetegbe vetem magam. Igen, mondtad volna. Te és az öngyilkos hajlamaid. Nekem a halál nem félelem, hanem a megnyugvás.

Megálltunk, várnom kellene apára. Azt mondta egy perc és megyünk. Egy perc, kettő, három.

Tick-Tack

Ahogy a másodpercmutatót figyeltem pattogott a lábam, a szívem egyre hevesebben vert és páni félelem fogott el. Apa ne haragudj, nekem mennem kell, sietek. Nem, haragszol. Elmegyek. Fáj. Megbékélsz majd.

Tick-Tack

A lírai gondolatokat akarok, zenét, madarakat, ami megnyugtat. Téged. A papucsom csoszog az aszfalton, szépen lépek, de lassan. Apa még utánam néz, nem rohanhatok, el kezdene követni. Csak a kanyarig bírjam ki. Csitt, szívem. Csitt, Óra, hallgass el!

Tick-Tack

Rohanás! Futni akarok, még pár perc, menni akarok! Futni, menekülni? Félek, valaki biztosan követ! Hol vagy? Mond? Téged akarlak!

Tick-Tack

A kezem már remeg, nem bírom. A táskám pántját szorongatom, kusza képek jutnak eszembe a hajad színe, a kezed érintése a vállamon. Oda kaptam a kezem ijedtemben! Hiszen láttalak. Azt suttogtad, a szél sokszor elviszi a hangodat messzire.

Tick-Tack

Csak az órámat hallom, a talpam egyre jobban fáj. Már rohanok, eléd akarok menni! Azt akarom, hogy lásd igyekszem! Szeretlek. Kevés az időm, nincs több percem, sem másodpercem… te kellesz. Szétesem nélküled.

Tick-Tack

Kérlek! Az arcodat had lássam még, utoljára! Nyughass szívem, bírd ki addig.

Tick-Tack

…

..

.

Azon az estén a Suttogó Szelek kávéházban, megállították az összes órát. Október 23.-án azóta mindig megállítják őket 14:34-nél. A gyász egy egész estén elkíséri a lányt, aki ott tért örök álomra.

Ötödik

Hiába beszélsz mellettem, nem hallom szavaidat. Hiába mosolyogsz rám, nem látom boldogságodat. Hiába sírsz, nem látom könnyeidet. Hiába dühöngsz, mérged nem ér el. Hiába dicsekedsz, szavaid porba hullanak.

Szavakkal harcolsz, azt hiszed katonáid, mégis megcsalatnak. Egyik pillanatban ezt állítod, a másikban azt, magad sem tudod, hogy mit gondolj. Haragudsz, csak hogy jobban érezd magad, majd elvárod, hogy az idő ugyanúgy múljék, mint te akarod. Hiszen a Nap is te körülötted forog.

Nekem nincs problémám. Én csak nevetek. Mosolygok. Hallgatok. Egyetértek. Elviselek. Tűrök. Egy darabig.

Ha akarattal számítasz, akkor ravasz. Ha nem, még rosszabb.

Vagy csak én nem látok?

Hella volt értetlen.