2012. augusztus 24., péntek
szünet
belülről ismerd meg valaki belsejét és az megszűnik létezni a szemedben, mert már nem is ismered.
2012. április 26., csütörtök
Csak mert megígértem, hogy elmesélem
Fojtogatott a tehetetlenség és a fehérség.
Ültem felhúzott térdekkel és nem bírtam kiverni a fejemből. Még úgysem, hogy a fejemet simogattad.
Aztán már tudtam, hogy csak álmodom az őrültségem. Mikor felébredtem is tudtam, hogy nem volt valóság, az érzések mégis ottmaradtak nyomaszóan. Akárcsak az egész nap utána.
Mondj egy jó okot, amiért elhiszem az ellenkezőjét, hogy nem rohadok belülről.
http://www.youtube.com/watch?v=jjUMcgKGVCA&feature=g-vrec
2012. március 11., vasárnap
gyermekek.
2012. február 22., szerda
2012. február 6., hétfő
2012. január 18., szerda
Azt kívánom
Ha körbe nézel, romokat látsz. Kacéran göndörödik a hamu és por egyvelege a lerombolt épületekből. Az elpusztult táj bűzös lehelete, mint délibáb, remeg a távolban. Kósza lépteidet diszharmonikusan visszhangozzák a megtört falak. Ismerőst pillantasz meg egy betontömb alatt, de mikor kínlódva felemeled, kacagásként tovaillan, s a nevetés követi árnyékod léptét. A templom tornya kettéhasadt, mint a villámsújtotta fa törzse. Az őrület játszott itt. Széttépett mindent, mi útjába áll. A kidőlt kereszt tövéből vékony ér fakad, gyorsan szalad a hajszálér a repedésekben. Magába gyűjti az összes port, hamut, félelmet, skarlát pirosan hömpölyög medrében. Az ég alja gondolatoktól vészterhes. Magába gyűjti az összes önutálatot, de már semmi kimagasló pont nincs, amibe belecsaphatna. A vérpatak kiszélesedik a betört ablakú házak között, színe sötét vörössé válik, megtelik a gondok piszkával. A folyó tovább sodródik a dagadó szív felé, beleönti mocskát, amitől lassan feketévé érik a lüktető élet. Az ég ráhajlik a földre, összenyomja a levegőt, kipréseli az utolsó lélegzetet, mire dörgedelmesen lecsap, s neked nincs hova menekülnöd a letarolt tájon. Nem tudod, hova nézz, benned visszhangzik a kacaj, az árnyékod a talpadat csiklandozza. A nyomasztó légkör megtelik tehetetlenséggel, s te nem tudsz mit tenni ellene, a félelem hidegen előkúszik a romok közül, az összes cselekedetedet megbéklyózza, s mikor már azt hiszed, rosszabb nem lehet, az önutálat fellege megtalálja az egyetlen kimagasodó pontot a tájon. S beléd csap a villám.