2010. május 23., vasárnap

Boldog mérgezett pillanatok lebegése

Eszembe jutott egy szó. Egy igen kegyetlen szó.
Egy olyan dologra használjuk, amire mindenki vágyik, és mégis nem mindenki kapja meg. Ha nem várod, akkor eléd toppan, ha viszont hajszolod, meg nem leled.
Ha mégis megkapod, egy szempillantás alatt elillanhat. Egy fajta drog, amire, amilyen könnyű volt rászokni, olyan nehéz leszokni.
Ha olvasnád ezt, azt kívánnám, hogy sűrűsödjön meg körülötted minden perc, az érintések legyenek jéghidegek, az üresség tátongó. Az kívánnám, hogy az embereket mosoly-állarcuk lehullatva lássad. Azt kívánnám, hogy lássam szemeidben a kétségbeesést. Azt kívánnám, hogy minden egyes kimondatlan szó éles késként nyilaljon a lelkedbe. Azt kívánnám, hogy én ott álljak és azt suttoghassam: Én mondtam. Ilyet nem tehetsz.
Lehet a bosszú édes, de a méreg végzetes.
Egy igen kegyetlen szó.

Hella féle pupilla-próba