Néha azt kívánom, legyen valaki mellettem. Fogja meg a kezem és vezessen. Aztán meg örülök, hogy egyedül vagyok. Élvezem, hogy minden az enyém.
Persze, az nem ilyen pillanat volt, mikor megismertelek. Pontosabban felismertelek. Nem tudom, mi alapján kategorizálom az embereket. Mert biztos, h nem a hajszínük, kinézetük, vagy a menőségük alapján. Talán a személyiségük az, hogy mennyire ragad magával. Hogy a szemed mennyire ragyog.
Az árnyékból figyeltelek. Gyerekes izgalom fogott el, mikor tekinteted átsiklott a padon, ahol ültem. Persze, mint minden jó dolog az életben, ez is egy pillantás alatt tovaszállt. Vajon miért nem tudom megragadni? Miért nem tudok felállni? Csábosan rád pillantani?
De ha megtenném, mi történne?
A szemernyitől egy hajszállal több esély van rá, hogy észreveszel. Akkor sem biztos, hogy élénk, kutató pillantásod egy másodpercnél tovább időzne rajtam. És az sem biztos, hogy én beengednélek a világomba.
Bizalom kérdése lenne. Higgyek neked a két szép szemedért?
Nem hiszem, h tudnék kompromisszumot kötni veled. nincs olyan, hogy félig kellesz. vagy szőröstül-bőröstül, vagy sehogy.
Különben is, miért adjak szavadra, ha tudom, hogy édes hazugságokat suttogsz? Ha tudom, hogy szereteted nem tart örökké? Ahogy az enyém sem.
Olyan, mintha egy rossz regényt olvasnék, aminek előre tudom a végét.
Kérlek, gyere ide, kápráztass el, hogy elfelejtsem a következményeket, bódíts el, hogy ne legyek ennyire realista.
Vagy had üljek a padon csendesen, ábrándozva, a saját világomba merülve. Biztos sokan ülnek még ezen a padon, szinte hipnotizálva, némaságban. S észre sem veszik, hogy nem mozdulnak.
Had legyen nekik bátorító példa.
Kérlek Élet, gyere ide, fogd meg két kezem, ne fordítsd el tőlem ragyogó szemeidet, s vezess végig ösvényeiden.
http://www.youtube.com/watch?v=-uZlvKXnYU4
hellát ragadta el a muzsika.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése