2009. szeptember 20., vasárnap

megcsalatás

http://www.youtube.com/watch?v=22hEbOyWr3U

Törd össze a törhetőt.

Rombold le a falakat.

Csapkodj, sikolts az életedért, mely annyira szánalmas, hogy meghalni sem bírsz tőle.

Tépd szét, amelytől undorodsz.

Töröld el a határokat.

Ébredj fel mély álmodból és döbbenj rá, hogy mindenki hazudik.

Édes mosolyok vesznek körül és meleg, ölelő karok.

Mind átverés és hazugság, a haszonból élnek.

Vihorászó hiénák.

Igen, pont olyanok, mint amilyen te is vagy.

Belőled élnek, te belőlük éltél.

Amikor rádöbbensz az emberi halandóságra, amikor rájössz, hogy mennyire undorítóak az emberek és te egy vagy közülük, hogy a fájdalom örök és végeláthatatlan, hogy az élet élhetetlen, mert már hányingered van egy szép hóvirágtól is.

Akkor, állj fel!

Emelkedj fel önnön pusztulásodból!

Húzd ki magad és nézz farkas szemet a benned lakozó szörnyeteggel, melyben önnön gyengeségedet láthatod csak!

Nézz bele azokba a fekete szemekbe és jöjj rá, hogy az nem volt más, mint a legjobb barátod.

Öleld meg szorosan és soha ne engedd el.

Mert nem lehet élni nélküle.


***


Hogy miért?

Mert fájdalom nélkül, az élet csak egy ábránd csupán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése