2009. szeptember 13., vasárnap

Ha előre tudod, mi történni fog

Túlságosan is szeretlek.
Ez a hibáim okozója. Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen. Te is, én is, minden. Az élet.
Csak neked akarok jót. Hogy nevessünk örökké, hogy mosolyunk el ne múljon arcunkról, hogy a kezed örökké vállamon nyugodjon.
Látványod mosolyra fakaszt, elfelejtem gondjaimat, vállaimról elszállnak a nehéz súlyok, miket idáig cipeltem. Melletted élek.
Csodállak. Mást nem szerethetek, kire nem nézek fel. Melletted eltörpül mindenki. Több vagy, mint egy hős.

Miattad tanultam meg folyékonyan hazudni. Minden apró hibát elsimítok. Úgy nevetek rád, hogy észre sem veszed, hogy csak megszokás.
De nem fáraszt, nem fáradhatok el abban, hogy mindent tökéletesítsek. Mi megérdemeljük.
Mikor együtt vagyunk, ábrándos gondolatok húzok magam után. Figyelmem elkalandozik, s mire észreveszed, már ki is engeszteltelek, mielőtt megharagudhattál volna érte.
A gondolatok egyre csak suttogják: Ebben a világban nincsen tökéletesség.

S meglátom mosolyodba, járásodba, a világban, legfőbbképpen magamban.
Egy tökéletlen a tökéletességre törekszik.
Túlságosan szeretlek, hogy elmondhassam, hogy már nem is szeretlek.

Egy abszurdum.


hella

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése