Nem hiszem a könnyeket. A látványos könyörgést és esdeklést. A fájdalmat hiszem, a csendes szenvedést, amely akár a halál nem kopog, hanem aljasan bekúszik a küszöb alatt. Hátadmögé bújva, óvva símogat és önnön kezeddel fojtogat, de meg nem öl soha. Nem hiszem a bánat drámai sóhaját, ám már túl jól ismerem a megszakadt szív néma sikolyát. Könyörgést és hálát tudok, de használni nem tanítottak soha.
piros, kívánt boldog születést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése