Miért olyan gyalázatos az a kívánság, hogy hagyjanak ne élni?

Meg kell keresnem Wolfot. Hátha ki tudja törölni az emlékeim.
Dr. Jemand is ezt tanácsolta. Azt hittük, hogy végre sikerült meggyógyulnom. Aztán már megint jött egy fenyegetés: Ha nem hagyom ezt abba…
Így meg kéne keresnem Wolfot. Ő tudna segíteni.
Olyan csupasz a falam, mint festéskor volt még 10 éve. Vagy 11. A fotókat elhamvasztotta múltjuk, a képeken megfakultak a színek, a tükrök kicsorbultak. Csak reménykedni tudok, hogy a tavasz megfesti új színeivel.
Meg kell találni Wolfot. Szükségem van rá.
Egészen jól elvoltam Zsüffellel. Úgy, ahogy a lányok szoktak. Cseverésztünk, vihogtunk, sugdolóztunk és pletykálkodtunk. Mindenhez megvan a megfelelő mosolyom. Kedves mosoly, őrült vigyor, sejtelmes somolygás és gonosz kuncogás. Egy-egy megszokott, már könnyen megformálható szerep, nem is kell szinte már figyelnem rá, önálló életet élnek karjaim és tetteim, mégis tökéletesen alakítják a megformálandó szerepet. Ilyenkor újra elkalandozhatok…
Meg kéne találni Wolfot. Valaki tudja vajon, hogy merre ment?
Visszakívánom a szavakat. Itt lebegnek a szemem előtt. A beszélgetések, a színek, a zörejek.
Te mit tennél Wolf, ha egy álomvilágod hullana apró darabjaira?
Hella kívánja a világot szebb helyre.