Van egy polcos szekrényem. Apró üveggömböket tartok rajta. Mindegyik búra egy-egy összesűrösödött emléket rejt magában. Mikor magam vagyok, odaállok a polc elé, leveszem és nézegetem őket. Vannak kedvenc gömbjeim is, amik a sok tisztogatástól egészen csillogók, olykor tündöklésük el is fedi apróbb hibájikat. De vannak olyanok is, akik csak egyszer lettek megmozgatva - mikor felkerültek a szekrényre. Porlepte, homályos üvegük alatt az emlékek már egészen megfakultak.
Így működik az emlékezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése