Az idő sebes folyamként halad el mellettem és semmitsem teszek, hogy meg állítsam. Még gyönyörködöm is benne, akár mennyire is gyűlölöm. A folytonosság,
melyet nem lehet megfékezni. Rohanás, végtelen. Mindez elcsépelt fogalom, amit én látok az. Tehetetlenség. Tétlenség.
- Csinálj már valamit! - kiáltok fel. Már-már toporzékolnék is legszívesebben. Izgalmat akarok, hogy történjen, valami kirobbanó. Izgalom, kaland.
Olyan, ami még a vártnál is ezerszer többet ígér. Fájni fog, vagy nem. Nem érdekel. Történjen meg, legyen élvezetteljes, sírjak, mosolyogjam meg a végét felnőttesen, mondván, hogy: igen. ettől is érettebb lettem. Felnőtt, ha úgy tetszik. Adrenalint! Adrenalint akarok!
Piros voltam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése